Rá sem ismertek a rajongók! Az Eufória sztárja sokkoló átváltozással tarol az új Resident Evilben

Amikor felkapcsolódnak a fények a moziteremben az új Resident Evil premierje után, a nézők jelentős része döbbenten mered a telefonja kijelzőjére. A vásznon látott főhős tekintete és mozdulatai valahonnan kísértetiesen ismerősek voltak, de szinte senki sem tudta hirtelen hová tenni a figurát. A stáblista azonban lesújtó bizonyossággal szolgál: az a színész áll a zombis mészárlás középpontjában, aki korábban a Weapons című alkotásban a csonttá soványodott, remegő kezű drogfüggőt formálta meg.

Austin Abrams nevét egyre többen jegyzik meg Hollywoodban, a mostani átlényegülése azonban minden korábbi várakozást felülmúlt. A két szerep közötti különbség annyira drasztikus, mintha nem is ugyanaz az ember létezne a felvételeken. A rajongók egy része azonnal díjakért és szakmai elismerésekért kiált, mondván, a fiatal tehetség a legmagasabb szintű kaméleon-színészetet képviseli a kortárs amerikai filmgyártásban.

Read nextGoldman Sachs: A Brexit újrahozádósítása több száz milliárdot hozhat az Egyesült Királyságnak

A reakciók azonnal két ellenséges táborra szakították a moziba járók közösségét. Az egyik kommentelő felidézte a Weapons forgatása előtti ikonikus pillanatot, amikor Zach Cregger rendező egy étteremben találkozott a színésszel. Abrams már a casting ebédre is a szerepbe zárva érkezett: végig egy hűvös, zavart drogfüggőként viselkedett, majd amikor megtudta, hogy megkapta a szerepet, hirtelen visszaváltozott a kedves és udvarias önmagává. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a Silicon Valley The Carver karaktereként vagy az Eufória érzékeny fiataljaként már bizonyította sokoldalúságát, és mostani külseje szinte a megtévesztésig hasonlít egy karizmatikus kultikus figura vonásaira.

A kritikusabb hangok viszont nem kímélik a lelkendezőket. Egy másik vitázó gúnyosan megjegyezte, hogy a közönség egyszerűen elfelejtette, mit jelent a színészi hivatás alapszintje: egy paróka, némi művér és a professzionális maszkmesteri gárda munkája még nem tesz senkit zsenivé. Mások szerint az alakítás inkább hat egy bizarr műtéti próbafolyamatnak, mintsem korszakos művészi kinyilatkoztatásnak. Szerintük a hollywoodi gépezet csupán eladta a szokásos illúziót egy sablonos akciófilm köntösében.

Eközben a filmes világ egy másik rejtett zugában is forrnak az indulatok. Éppen egy exkluzív eszmecsere zajlik a kilencszeres Grammy-jelölt szaxofonlegenda, Dave Koz és Mickey Duzyj rendező új dokumentumfilmje, a Smooth World körül. A produkció azt a meghökkentő tényt tárja fel, hogy a rádiókból régen elűzött smooth jazz egy titkos, virágzó oázissá vált az idősotthonok zárt ajtói mögött, ahol a túlélők most kétségbeesetten keresik új vezérüket a műfaj megmentésére.

A Premierláz podcast legújabb adásában a műsorvezetők kíméletlenül egymásnak feszülnek, hogy eldöntsék a kérdést: Austin Abrams valódi zseni vagy ügyesen eladott illúzió?