Összeomlott az idegrendszere az 50 mérföldes ultra után: hetek óta alig alszik a futó

A célvonal átlépésekor még minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnt. A szeptemberi 50 mérföldes Run Woodstock ultramaraton lefutása utáni éjszaka ugyan zaklatott volt, de a büszkeség elfedte a bajt. Két héttel később azonban a boldog célba érkezés helyét átvette a rideg valóság: a teljes testi és lelki összeomlás.

A pokoljárás az okosóra adataival indult. Az éjszakai nyugalmi pulzusszám hirtelen emelkedni kezdett, miközben a szervezet regenerációs képességét jelző pulzusvariabilitás (HRV) meredeken zuhant. Aztán egy jól megérdemeltnek hitt szabadság alatt beütött a totális alvásképtelenség. Az éjszakai pihenés napi két órára olvadt, sőt egy alkalommal negyven órán keresztül le sem hunyta a szemét a szerencsétlenül járt futó.

Read nextAmikor a futócipő elárul, és amikor a hálózat vadászik rád

Vajon mi történik a testtel, amikor a heti 60-70 mérföldes felkészülést hirtelen felváltja a pihenőidőszak? A futóközösség véleménye élesen kettészakadt a különös eset láttán.

Egy hozzászóló szerint azonnali laborvizsgálatra, különösen vaspanelemzésre van szükség. Úgy vélte, a túlzott megterhelés miatt fellépő ferritinszint-zuhanás és az idegrendszeri kimerülés áll a háttérben, ami kísértetiesen hasonló tüneteket tud produkálni. Egy másik sportoló az endorfinszint drasztikus összeomlását emelte ki: a szervezet egyszerűen elvonási tüneteket produkál, mivel a megszokott napi terhelés és hormonadag hirtelen megszűnt.

Mások jóval szkeptikusabban álltak a rejtélyes kórképhez. Egy másik tábor képviselője úgy érvelt, nincs itt semmiféle titokzatos betegség: a futó egyszerűen nincs fizikailag kifáradva, hiszen drasztikusan lecsökkentette a kilométereket. Szerinte a túlzott aggodalom és az adatok megszállott figyelése kergette bele a sportolót egy pszichés szorongási spirálba.

Mintha a belső idegfeszültség nem lenne elég, a futóknak a pályán is meg kell küzdeniük az érzékszerveiket érő sokkal. Az unalmas perceiben maratoni közvetítéseket elemző sportoló ugyanis kiakadt a Chicago Maratonon tapasztalt szurkolói magatartáson is. Érthetetlennek tartja, hogy a féltávnál miért kell a nézőknek fülrepesztő kolompolással és eszelős sikoltozással kizökkenteniük a futókat a stabil, meditatív fókuszból.

A szurkolói hangerő vitájában szintén két tábor feszül egymásnak: míg az egyik oldal a koncentrációt romboló zajszennyezést kárhoztatja, a másik oldal szerint pont a metropoliszok tomboló közönsége adja meg azt a plusz erőt, ami átlendít a holtponton.

A Futóláz legújabb adásában Máté és Katalin kíméletlenül egymásnak feszülnek e drámai történetek kapcsán, hogy kiderítsék az igazságot.